2026/4. szám, március 18.

 

 

AKKU-VITA
A környezetvédők által folyamatosan napirenden tartott hazai akkumulátorgyárak veszélyességéről két mérvadó véleményt teszünk közzé: Kaderják Péter, a szakmai szövetség elnökének nyilatkozatát, valamint a gödi polgármesteri hivatal tájékoztatását. (KK)

A hazai akkumulátorgyárak veszélyességéről szóló híresztelésekből semmi sem igaz

Szabó M. István interjúja Kaderják Péterrel, a Magyar Akkumulátor Szövetség elnökével
(Hvg 2026 febr. 26 – olvasmány-ajánlat)

Kaderják Péter: „… az ismeretlennel szembeni félelem exponálja túl ezeket az eseteket [egyes külföldi akkumulátorgyárak környezet-szennyezését és az okozott egészségi ártalmakat]. A magyar akkumulátoripar körüli mítoszból, abból, hogy milyen komoly munkahelyi baleseti kockázattal működik ez a szektor, bár sokszor elhangzik, jószerével semmi sem igaz.”
„ … miközben az akkumuátoripar a feldolgozóipar második-harmadik legnagyobb ágazata, valójában egyáltalán nem olyan balesetveszélyes, mint az építőipar vagy a mezőgazdaság.”
„Erről az új vegyiparról a hétköznapi emberek keveset tudnak és az ezzel kapcsolatos félelmek hatványozottan jelennek meg a lakosságban.”
„Az akkumulátor a zöldátállás és a klímavédelem egyik kulcsterülete. Az elektromos autók és a napelemes rendszerek után a megújulóenergia-hasznosítás, az energiatárolás e formája egy jövőbe mutató dolog.” Egy mérvadó európai intézmény „a cleatech térnyerését és alakulását monitorozva három sikersztorit jegyez Magyarországon: a napenergia-alapú áramtermelés (első hely), az akkumulátoripar (első hely), az elektromos gépjárműgyártás (harmadik hely).”

(Kiss Károly; Kaderják Péter korábban környezetgazdaságtant tanított a Corvinuson)

 

 

Kiss Károly: Alaptalan vádaskodások
A gödi akkugyár nem szennyezi a környezetet

Kormánykritikus körök és környezetvédő szervezetek folyamatos vádja, hogy a gödi akkumulátorgyár súlyosan szennyezi a környezetet, veszélyezteti a helyi lakosok egészségét. Ebben az ügyben személyesen is érintett vagyok. Felváltva élek Gödön és Budán, továbbá egyik szakterületem a környezetvédelem (a Corvinuson és négy másik egyetemen tanítottam környezetgazdaságtant és környezetpolitikát és a kezdetektől fogva aktívan együttműködtem a Levegő Munkacsoporttal).
A gödi önkormányzat kiadott egy tájékoztató anyagot. Ebben a különféle légszennyező anyagok határértéken felüli túllépése minden esetben nulla, a levegőminőség pedig jó vagy kiváló. Ami pedig a talaj és talajvíz minőséget illeti: „egyik mintában sem találtak olyan szennyezést, amely a gyár működésével összefüggésbe hozható és/vagy a gödi emberek egészségét veszélyeztetné”.

Gödi Önkormányzat Levegő- és talajminőségi vizsgálatok Gödön

 

Botos Katalin:
Tessék mondani, hova álljanak a belgák?
(Morgolódás múltról, jelenről és jövőről)

Mennél szélesebb látókörű vagy, annál magányosabb maradsz. Nem értik meg, amit mondasz. Okos emberek sem! Hogy lehet ez??? A múltba nézve is, a rendszerváltás problémáit felidézve... A jövőt nézve is, a nyugdíjrendszer perspektíváit vázolva. A jelen választás tétjét elemezve...

Botos Katalin: Hova álljanak a belgák?

Cseh Tamás: Vasárnapi nép

 

 

Felpörög az AI-háború - A techóriások az Anthropic mögé álltak
(Portfolio 2026. március 12. – utánközlés)

Új szintre lépett az amerikai kormány és a mesterséges intelligenciával foglalkozó Anthropic konfliktusa. A cég perében most a világ legnagyobb technológiai vállalatai is felsorakoztak mellette, miután a Trump-adminisztráció nemzetbiztonsági és ellátási lánc kockázatnak minősítette az AI-fejlesztőt, amely korábban megtagadta, hogy technológiáját tömeges megfigyelésre vagy teljesen autonóm fegyverekhez használják.
Az Anthropic nem volt hajlandó engedélyezni mesterségesintelligencia-modelljeinek olyan felhasználását, amely tömeges belföldi megfigyelést vagy teljesen autonóm fegyverrendszereket tenne lehetővé. A cég inkább lemond a Pentagon-megbízásokról, mintsem feladja az ilyen felhasználást korlátozó biztonsági szabályokat.

Portfolio: Az Anthropic és a nagy tech cégek szembemennek az amerikai kormánnyal

 

 

Kiss Károly: A minőség forradalma a Hvg-nél?
(karcolat)

Hogy mi van? – üti fel a fejét a Németh László munkásságát valamennyire is ismerő, és az eszmetörténetben jártas olvasó. „A minőségi hírek forradalma” – ezzel a címmel vezeti be a lap március 5-i számát a főszerkesztő. Arról ír, hogy Trump, az általa létrehozott béketanács elnöke, a nemzetközi jogot és a szuverenitásvédelem eszméjét sárba tiporva megtámadta Iránt és hazárdjátékot játszik. Vannak itt dehonesztáló, Orbán Viktorra és a Fideszre vonatkozó utalások is, de az nem jön szóba, hogy mekkora fenyegetést jelentene a szélsőséges iráni iszlám rendszer Izraelre, a Közel- és Közép-Keletre, sőt, az egész világra, ha sikerülne atombombát előállítaniuk.

De mit is értett Németh László a minőség forradalmán?...
Kiss Károly: Hvg és minőség

 

 

Nyugat-Európa hanyatlása a német-kínai kereskedelem példáján

 

 

 

(Forrás:Hvg 2026 márc. 5, 27. old.)

 

György László: Ők az Orbán-kormány csókosai, és nagyon sokan vannak
(Index, 2026. 03. 10, utánközés)

Az ellenzéki vádak áradatával szemben azt javaslom, hallgassuk meg néha a kormányoldalt is. György László gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztos sorban cáfolja a szokásos ellenzéki állításokat.
(Kissné Gál Ágnes)

„Nagyon sok csókos van Magyarországon, húszezer vállalkozás kapott vissza nem térítendő támogatást 2020 óta” – jelezte a gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztos, amikor a kormányzati támogatások NER-körökbe vándorlásáról érdeklődtünk. György Lászlót a hazai korrupcióról, a felcsúti kisvasútról, a gazdagok vagyonosodásáról, a választási osztogatásról és a gödi akkumulátorgyárról is kérdeztük.
"Sokan kritizálják a stadionépítéseket, a felcsúti kisvasutat. Hova ment az adófizetők pénze? A focistadionokra a Puskás Arénával együtt körülbelül 350 milliárd forint ment. Ezzel szemben oktatási, egészségügyi, szociális és közlekedési infrastruktúrára 2010 óta több mint 10 ezer milliárd forintot költöttünk. Ha valaki kérdezi, hogy hol van a pénz, ott van a pénz. Négyezer kilométernyi út megújult, kétezer kilométer kerékpárút épült, a gyorsforgalmi útjaink közül ma tíz ér el a határig, 2010-ben csak három, 5680 iskolát és óvodát újítottunk fel – és a felsorolásom nem teljes".

György László: Válasz a vádakra

 

 

Balogh Judit Anikó:
Nemrég 3 országjavító könyvvel jelentkezett a hazai FELELŐS ÉRTELMISÉG

Magyarország kézikönyv - 33 megoldás 33 égető problémára (az Egyensúly Intézet szakértői)

Felforgatókönyv - A rendszerváltozás forgatókönyve (Magyar Hang Könyvek 2026)

Merre tovább? - Magyarország helyzete és kilátásai (Osiris Kiadó, 2026

Balogh Judit: Három könyv

 

Hűtlenség, árulás (Kiss Károly kommentárja):
Lányi András, a Felforgatókönyv c. kötet szerkesztője azzal vádolja a kormányoldalt, hogy hűtlen lett a Nyugat szellemi örökségéhez, sőt, elárulta azt. A Hvg febr. 26-i számában a következőt nyiltakozta: "... a kötet szerzői szerint történelmünk egyik legszégyenletesebb korszaka áll mögöttünk: árulói lettünk a nyugati szellemi örökségnek, európai szövetségeseinknek; a politikát, a gazdaságot alárendeltük az orosz és kínai nagyhatalmi érdekeknek. A közvagyon elveszítette közvagyon jellegét, a jogállam leépült. Így lettünk Európa legszegényebb és legkorruptabb, leginkább megvetett nemzete." - Ez a hazai balliberális ellenzék szokásos vádja.
Ami a nyugati szellemi örökség elárulását illteti: szerintem ez a vád a mai nyugat-európai politikai vezetőket illeti. Akik a nemzeti és az osztályidentitást felcserélték a genderre, egy rosszul értelmezett szolidaritás jegyében beengedték Európába az iszlámot, a keresztény erkölcsi hagyományt sutba vágták, és akik a hidegháborút követő kelet-nyugati együttmködést konfrontációvá változtatták. (Bűnüket nem kisebbíti, hogy Ukrajna NATO-tagságát elsősorban a korábbi amerikai adminisztráció kezdeméényezte.) És ráadásul nem közvetlenül akarják meggyengíteni Oroszországot, hanem a szerencsétlen ukránokat használják fel eszközül... (Na ez aztán az erkölcstelenség, sőt, aljasság netovábbja.)
És hogy Európa leginkább megvetett nemzete lennénk? Én büszke vagyok magyarságomra, és a hosszú fideszes kormányzás tovább erősítette bennem ezt az érzést. Nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy megmondjuk, ki a jó magyar és mi a jó magyarság jellemzője. Az idő majd megmutatja, hogy kinek az álláspontja szolgálta (volna) jobban a magyarság ügyét.
A további vádpontok megválaszolása hosszabb kifejtést igényelne. Folyóiratunkban közlünk időnként ilyen jellegű írásokat. (Lásd pl. György László ckkét ugyanebben a számban.)

 

 

Greenfo info 2026/9

Ebből a számból az alábbi tudósításokat ajánljuk az olvasó szives figyelmébe:

- Zöld beruházás országszerte; 100 000 fa ereszthet gyökeret
- A körforgás illúziója – 12 ok, amiért a műanyag-újrahasznosítás rendszerszinten kudarcos
- Évtizedeken belül elérhetjük a forró Föld értékeit. A klímaváltozás hatására kiléphetünk abból a stabil éghajlati korszakból, amelyben az emberi civilizáció kialakult.
- A Greenpeace Magyarország meghirdette a Csomagollam-pályázatot. Bármi is az a csomagolás kompozíció, ami nálad a legjobban kivágta a biztosítékot, ne tartsd magadban!
- Talajgondozás természetesen, avagy miért nem szereti a kert a természetellenes tisztaságot
- A műanyag csomagolású készételek és elviteles ételek mikrohullámú sütőben vagy sütőben történő melegítése több százezer mikro- és nanoműanyag-részecskét, valamint mérgező vegyi anyagok „koktélját” juttathatja közvetlenül az ételbe.

Greenfo: 2026/9. szám

 

Múltidéző jelenmagyarázat:
A KÁDÁR-KORI ELADÓSODÁS MÁIG NYÚLÓ ÁRNYAI
Hogy lett a legvidámabb barakkból, a gulyáskommunizmusból az egyik leggyengébben teljesítő piacgazdaság...

Kiss Károly:
Hogyan lettünk a legvidámabb barakkból sereghajtók?
Mint a Kádár-kor megélője, a szocialista gazdaságok akkori kutatója, a 68 után kialakított szocialista piacgazdasági modellt mindmáig nagyon sokra tartottam és becsültem. A kádári gazdasági rendszer az indikatív tervezésen alapult: a tervcélok közvetett. piaci módszerekkel (árakkal és gazdasági ösztönzőkkel) történő elérése volt a lényege. A mezőgazdaságban pedig kialakították a tsz-ek, a háztájik és az állami gazdaságok olyan kombinációját, amely a magyar mezőgazdaságot a nyugat-európai szintre emelte. A többi volt szocialista országgal szemben – nálunk nem volt áruhiány, nem erőltettük dogmatikusan a nehézipar fejlesztését, az élelmisszerek és fogyasztási cikkek iránti keresletet is kielégítettük. 63 után a politikai terror is megszűnt, szabad teret kapott az egyéni kisipar (a maszekolás), mi voltunk a legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus.
Ma viszont a legtöbb mutató tekintetében a volt szocialista országok között Bulgáriával és Romániával az utolsó helyeken állunk. Hogyan történt ez a lecsúszás? Hogyan lettünk a legvidámabb barakkból sereghajtók?
Akit kielégít a felszínes, demagóg válasz, az azt szajkózza, hogy Orbánék tönkretették az országot. De aki professzionális magyarázatra vágyik, annak szives figyelmébe ajánlom Botos Katalin elemzését és az én közbevetett kérdéseimet.
Kiss Károly: A legvidámabb barakkból sereghajtók

Botos Katalin: Számvetés
(Országút, 2026. február 28. - utánközlés):
Sajnálatos módon az embereket nem érdeklik a helyzet múltba visszanyúló okai. Különösen a fiatalabbakat, akik már a rendszerváltás után születtek. Ők egyáltalán nem értik, mi is történt annak előtte. Azt meg sem ők, sem a korábban születettek nem fogják fel, hogyan hathatnak a régi folyamatok még ma is, ennyi idő eltelte után. Pedig az, hogy hazánk az EU keleti felén többnyire még a volt szocialista országoktól is lemaradt, bizony a múltban, a kilencvenes évek, illetve az azt megelőző időszak – hazai és nemzetközi – gazdaságpolitikájában gyökerezik. A súlyos külső eladósodásban, majd pedig az okozott nagy terheket, már a rendszerváltás után, hogy a Horn-kormány a stabilizás érdekében kiárusította az energiaszektort, a közlekedési infrastruktúrát és a bankok egy részét, amit később a Fidesz-kormány visszavásárolt.
Botos Katalin: Számvetés

Kiss Károly: Kérdések és ellenvetések:
- a 68-ban induló új gazdasági mechanizmus,
- a tervutasításos rendszer szocialista piacgazdasággá alakítása,
- a háztájik kialakulása a mg-ban, a tsz-ek, a háztájik és az állami kooperációján alapuló sikeres mezőgazdasági modell,
- a súlyos eladósodást okozó nyugati import (mely a keleti export teljesítéséhez kellett), de mégis csak új technológiákat honosított meg a magyar gazdaságban;
nem okoztak mást, csak eladósodást és nagy tehertételt a rendszerváltás után?
Nem hozták ezek kedvezőbb helyzetbe a gazdaságot a piacgazdasággá alakulás során?
Tehát mindezeknek egy egyszeri múló hatásuk volt, ráadásul súlyos utólagos teherrel?
Az új gazdasági mechanizmus, a szocialista piacgazdaság nem teremtett olyan pozitív helyzetet, nem fejlesztett ki olyan kézségeket, melyek a rendszerváltás után előnyösek lettek volna?
És a rendszerváltás után sorra lehagynak minket azok az országok, amelyek megmaradtak a direktív tervezésnél, nem nyitottak sem a piacgazdaság felé, sem a nyugati kapcsolatok felé? Azaz a kádári reformpolitika. az új gazdasági mechanizmus, csak rontottak a perspektivikus helyzeten, és a direktív tervutasításos rendszerek fennmaradása jobb feltételeket szolgált a piacgazdasági átmenetre?
Nincs ebben az érvelésben valami súlyos tévedés?
És még valami: a kiegyezés után, a 19. és a 20. század forulóján létrejöttek a magyar ipar zászlóshajói: a Weissmanfréd, a Ganz, a MÁVAG, a Tungsram és a többiek. Ezek virágoztak a Horthy-korszakban, túlélték a Rákosi-rendszert, a Kádár-korban másodvirágzásukat élték, a 90 utáni demokráciában viszont elhaltak, elsorvadtak.
Mint a volt szocialista gazdaságok kutatója annak idején, ezt nem tudom elfogadni.
Nem játszott ebben közre az, hogy az Antall kormány idején, Kádár Béla külgazdasági minisztersége alatt "elvi" megontolásból leépítették az egész gazdaságot húzó orosz (volt szovjet) exportot?

Botos Katalin válasza:
A 68-as reform életszínvonal emelkedést hozott az országnak. Egyben azt a pozitív képet alakította ki, hogy nem is volt olyan rossz az a rendszer. Valóban megtanított számolni – csak torz információk alapján... Nem közvetítette a pénz a külföldi valós információkat. Ennek nagyon messzire előre vetítő árnyéka lett, hiszen ezért szavazták sokáig vissza a szocialistákat a kormányba. Az információ-hiány miatt soha nem értette a "jónép", hogy mekkora teher az adósság. folyton a guruló dollárokat keresték, a személyi fosztogatást – amin nem vitatkozom, de a nagyobb bajnak az intézményes struktúrát tartom, aminek negatívumait igazán csak 1989 után tapasztalták meg az emberek, a radikális megszorítások kényszerét... De nem ehhez a tényhez kapcsolták, hanem a rendszerváltás tényéhez kötötték... Az új hatalom ügyetlenségének tudták be... Ebben is van valami igazság, de az alapvető különbség a többi kelet-európai országhozhoz képest mégiscsak az, hogy FAJLAGOS ELADÓSODÁSUNK nekünk volt a legnagyobb...
Nagyon sajnálom, hogy MINDEN ERŐFESZÍTÉSEM ELLENÉRE nem világos ez a kép, még a leghozzáértőbbek számára sem. Hát még az átlagembereknek... És a jelen hatalom a közgazdaságtudományban – mert ott is van ilyen..., - nem érdekelt abban, hogy kimutassa: a nyugat eladósító kiszipolyozása ránk pont olyan negatív hatással volt, mint a fejlődő országokra... és minket nem segítettek, érdemben semmivel tisztelt nyugati barátaink. legfeljebb beruházások idehozásával, de arra nem igen fizettek rá...
Botos Katalin: Lemaradtunk - válasz

Kiss Károly: Nehéz elfogadni, hogy a legvidámabb barakkot eredményező szocialista piacgazdasági átalakulás nem, hogy nem járt olyan előnyökkel, amelyek a rendszerváltás utáni fejleményeket elősegítették volna, de ellenkezőleg, még hátráltatták is azokat, és még ma is annak a levét isszuk. – A direktív tervezésnél megmaradó szocialista országok pedig ma előttünk járnak... És vajon a többi volt socialista ország mivel fizetett a szovjet olajért? - az ő gép- és berendezés-exportjukhoz nem volt szükség nyugati importra? Ők miért nem adósodtak el Nyugat felé?... De Botos Katalinnál aligha van ennek a témának avatottabb szakértője...
KK: Máig nyúló árnyak

Botos Katain: Persze, a többi szocialista ország is gépet exportált a SZU-ba... - bár a cseheknek volt uránércük is, ami nem szerepelt a hivatalos statisztikában, ez titkos átadás volt..A románoknak volt saját olajuk. A lengyeleknek jelentős szénvagyonuk, így kevésbé voltak az orosz olajra és gázra ráutalva. A hetvenes években egyébként öt ország részt vett az orenburgi gázvezeték beruházásában, amit a szovjetek gázzal törlesztettek. De a SZU-ba a többi szocialista ország is mind döntően gépipari termékeket adott el. 1970-ben pl. a lengyel hajógyártás 77%-a oda került eladásra ... Meg mezőgazdasági termékkel, aki tudott; pl. a bolgárok is, hozzánk hasonlóan... De a baj az, hogy a mi gépipari exportőreink lelkesen adtak el kontingens fölött is a SZU-ba, s így ott többletünk képződött a gépipari termékek révén... Ami tiszta veszteség lett az országnak... Meg hát a mi exportunkban beépített tőkés deviza volt. Ami a dollár-rubel konverziót erősítette...

Botos Katalin: Az 1968-as reform – 2026-ból visszatekintve

Az 1968-as gazdasági reform jelentős életszínvonal-javulást eredményezett. De – bár a kialakult rendszert szocialista piacgazdaságnak neveztük – nem járt olyan előnyökkel, melyek a rendszerváltás során és után a tőkés piacgazdaság létrehozását elősegítették volna.
Így pl. a tsz-ek és a háztájik együttműködése nem tanította meg a gazdákat az önálló gazdálkodásra, a tsz-ek pedig nem lehettek az új szövetkezetek elődei, mert a kárpótlással szétzilálták őket. A szocialista piacgazdaság legnagyobb fogyatékossága a konvertibilitás hiánya volt. A konvertibilitás hiányában az ár- és érdekeltségi rendszer torz volt, az exportőrök a könnyebb utat választották, a szovjet piacra termeltek. Így miközben ott nagy aktívumunk alakult ki, a szovjet gépexportunkhoz szükséges nyugati import miatt jelentősen eladósodtunk. Közvetlenül a rendszerváltást megelőzően megszűnt a gabonát, húst olajért konstrukció, s így az olajért már dollárral kellett fizetnünk.
A szocialista piacgazdaság megszüntette a hiányokat, és így jelentősen javult az életszínvonal. De a szovjet export jelentős nyugati-import hányada miatt súlyosan eladósodtunk. Az új gazdasági mechanizmus nem járt olyan előnyökkel, melyek a rendszerváltás után a tőkés piacgazdaság kiépülését és működését elősegítették volna, viszont a súlyos nyugati eladósodás terhe megmaradt, melynek következményei mindmáig hatnak. A rendszerváltás után pedig a fejlett nyugati országok részéről olyan bánásmódot kaptunk, amiben a fejlődő országok részesülnek, nagyvállalataik prédájává váltunk.
Így lettünk a legvidámabb barakkból sereghajtók.

Botos Katalin: Az 1968-as reform – 2026-ból visszatekintve.pdf

 

Zenei melléklet:

A Játékkészítő - Álmodd meg a csodát!

Álmodd meg a csodát!